A MIM gyártási folyamatban az első lépés a felhasználásra kerülő alapanyag bekeverése. Ezt az elemi vagy előre ötvözött nagyon finom fémporok (általában 20 μm-nál kisebb szemcsék) (alapos) minősítésével kell kezdeni.

A fröccsöntési eljárásban szükséges megfelelő folyási tulajdonság elérésének érdekében a fémport termoplasztikus polimerekkel (binder vagy kötőanyag) kell elkeverni. Ezt meleg állapotban szükséges elvégezni, azért, hogy minden szemcse egyenletesen be legyen vonva a kötőanyaggal. A kötőanyag mennyisége a keverékben jellemzően 40 térfogat százalék. Miután a keverék lehűlt, a kapott keveréket granulálják, ezzel kialakítva a fröccsöntő gépnek megfelelő formátumú nyersanyagot.

A következő lépés a munkadarabok fröccsöntése hagyományos fröccsöntőgépeken. Elméletben ezek a gépek megegyeznek a általános polimer fröccsöntő gépekkel, de fel vannak szerelve egyedi csigákkal, plasztikáló hengerekkel, szerszámokkal, stb.

A granulátum gravimetrikus úton egy tölcséren át kerül a garatba, majd a hengerbe, ahol fűtőelemek megolvasztják a kötőanyagot, aminek hatására az alapanyag fogkrém állagúvá válik. Az anyagot egy alternáló mozgást is végző csiga kényszeríti bele a kétrészes öntőformába úgynevezett gátakon keresztül. Miután a darab lehűlt és felvette a kívánt (bonyolult) formát, kidobják az öntőformából. Az öntött darabokat „Green part”-nak, azaz „Zöld darabnak” hívják, melyek az esetek többségében emberi kontaktus nélkül kerülnek saját, egyedi kerámia tálcáikra. A következő lépések folyamán ezeket a tálcákat használják egészen a végső minőségellenőrzésig.
Ha szükséges valamilyen öntéssel nem megvalósítható alaksajátosság létrehozása (például: alámetszés, kereszt-irányú furat), akkor ezek a darab ezen formájában könnyedén elvégezhetők forgácsolási vagy egyéb megmunkálásokkal.

Ez a folyamat egy különleges kémiai eljárás a kötőanyag zöld darabokból való eltávolítására. A darabok öntött formájukban is ugyan akkora arányban állnak a kötőpolimerből, mint a granulátum maga, ennek okán hozzávetőlegesen 20 %-kal nagyobbak minden dimenziójukban, mint amilyen a végleges munkadarab valójában.

Ebben a fázisban a kötőanyag nagy részét kivonják a darabokból, úgy hogy a fennmaradó mennyiség vázként szolgáljon és fenntartsa a méretet és a geometriát. Erre a folyamatra gyakran hivatkoznak „debind” néven és elvégezhető kémiai (katalitikus debind) vagy termikus úton, ami esetenként oldószerfürdővel kezdődik. A debind eljárás típusának megválasztása függ a feldolgozott anyagminőségtől, a kívánt fizikai és metallurgiai tulajdonságoktól és a kémiai összetételtől. Debind után a darabra „Brown part”-ként, azaz „Barna darabként” hivatkoznak.

Debind-olás után a darabokat vákuumkemencében szinterezik, hogy elnyerjék végső méretüket. Mivel a darabok porózusak, ezért a vákuumszinterezés lépése szükséges ahhoz, hogy kész darabokat lehessen gyártani. A folyamat 20-25 óráig tart kontrollált légkörben és olvadásponthoz közeli hőmérsékleti szinten.

A maradék binder-t a ciklus korai fázisában távolítják el, amit a porozitás megszüntetése követ a fémrészecskék összeolvadásával egyetemben, miközben a munkadarab a tervezési méretére zsugorodik (18-20 %) és tömörré válik. A szineterelt sűrűség körülbelül az elméleti sűrűség 98 %-a. Az eredmény a végleges vagy közel végleges forma, mely közel azonos tulajdonságokkal bír, mint azok a darabok, melyek forgácsolással készültek. Természetesen elvégezhetők szükséges szinterezés utáni megmunkálások is, mint például préselés, forgácsolás, hőkezelés, bevonatolás és egyebek, annak érdekében, hogy szűkebb tűréseket lehessen elérni, vagy a darab tulajdonságai javuljanak.